Montessori módszer alapelvei

A mindennapi élet gyakorlatai

A gyermekben található egy ösztönös szellem, amelynek teremtő ereje van. Ezt nevezik abszorbeáló léleknek (felszívó értelemnek). Egy olyan érzékenységet jelent, mely bizonyos ideig tart, de elég hosszú ahhoz, hogy véghez vigye felfedezéseit. A gyermek ösztönösen szív magába mindent, és az ösztönöst tudatosra váltja. Ez az út tele van örömmel és szeretettel. Ennek biztosítása a pedagógus feladata.

 

Az érzékeny periódusok

A belső befogadóképesség határozza meg, mit kell felvennie a gyermeknek a környezetéből, s melyik szituáció a legelőnyösebb a pillanatnyi fejlődési stádium számára. Ez az, amelynek következtében a gyermek bizonyos dolgokra figyel, másokra nem. Ezt nevezzük érzékeny periódusnak. A pedagógus dolga, hogy megadja az elsőbbséget a gyermek lelki életét jelző hívásoknak, valamint biztosítsa az eszközöket, hogy felépíthesse a gyermek önmagát.

 

A figyelem polarizációja

A nevelés problémája nem a gyermek személyiségének képzésére szolgáló eszközök megválasztásában rejlik, hanem az igényeknek megfelelő lelki és szellemi táplálék meglétében. Amikor ez megvan, a gyermek kifejleszt egy-egy szabályozott tevékenységet – amely igénybe veszi, leköti, gyakorlatoztatja elméjét –, és olyan tulajdonságokat alakít ki magában, mint:

  • türelem, kitartás,
  • engedelmesség, szelídség,
  • szeretetteljesség, udvariasság,
  • tartósan örömteli hangulat.

Csak akkor alakul ki mindez, ha a gyermek szabadon fejlődhet. Ezt segíti a pedagógus.

 

A gyermek szabadsága

Montessori módszer alapelvei - Ficánka Montessori ÓvodaMontessori módszer alapelvei - Ficánka Montessori ÓvodaA gyerekek egy belső késztetést követve foglalkoznak valamivel (mindegyik más módon), amely kiegyensúlyozottságot és örömöt kölcsönöz nekik. Ilyenkor alakul ki a spontán figyelem. A szabadságban megjelent fegyelem maradandó, személyiségformáló: – akkor jelenik meg, amikor a gyermek egy tevékenységre koncentrál. A koncentrálás és a belső fegyelem egysége, az emberi individuum egysége. Ezt természettől ösztönzött környezeti tapasztalatoknak kell felépíteni és megszilárdítani.

 

A gyermekek mások 

A gyermeki munkát nem külső cél irányítja, hanem belső indíttatás. Nem igényel díjazást, sem engedményt, egyedül teljesít belső ösztönző erőinek engedelmeskedve. A gyermek nem fárad munka közben, hanem fejlődik és gyarapítja energiáit. A munkatevékenység közben elhalványul az ösztönzést felkeltő cél – a feléledt spontán aktivitás miatt (mozdulatok öröme) akkor fejezi be, amikor uralkodik a tevékenység mozdulatain – alábbhagy a gyakorlás igénye – és újra előtérbe kerül a cél. Vagyis ELEMENTÁLIS munkából RACIONÁLIS munka lesz, közelítve a felnőttek céltudatosságához. A gyerekek számára a külvilág dolgai soha nem elért célokat jelentenek, hanem eszközöket a személyiség fejlesztéséhez. A pedagógus feladata, hogy ennek eléréséhez a gyermek számára az előkészített környezet minden tárgya úgy legyen elrendezve, hogy ösztönző legyen, célokat ajánljon. Így az érdeklődésből kezdi el a tevékenységet, amelyet majd követ az ismétlés. 

 

Az előkészített környezet

A gyermek környezetének tartalmaznia kell az önnevelés eszközeit. A környezet előkészítése a nevelő feladata. Megvalósításához elengedhetetlen a pedagógus szeretetteljes magatartása.

  • Az első lépés a gyermeké: a pedagógus támogatja őt.
  • A pedagógus mondjon le saját aktivitásáról a gyermek javára.
  • A pedagógus passzív, hogy a gyermek aktív lehessen, ugyanakkor segítsen, ha szükség van rá.
  • Feladata megfigyelni – nem megoldani a gyerek helyett, hanem kivárni, amíg befejezi feladatát.
  • Mindezek tudatával, elsajátításával, a pedagógus oly módon képes az óvodai élet megszervezésére, hogy a gyermek saját életét élheti, és egyes életkorok domináns lelki funkcióinak begyakorlásával válik fejlettebbé.

Közel húsz év szakmai tapasztalattal és Montessori Mária eszközeivel várjuk a kicsiket, hogy közösen játsszunk és készüljünk fel az iskolára, mindezt nyugodt és szeretetteljes környezetben.