Mária Montessori 1870-ben született Chiararollében. Iskoláit Rómában végezte. Itt tanult orvostudományt, majd kórházi asszisztensként dolgozott. Ő volt az első női orvos Olaszországban. Pedagógiai előadásokat hallgatott és a neveléselmélet minden jelentősebb művét tanulmányozta. Intartd és Seguin eszközeivel kísérletezett, amelyek ma a tovább fejlesztett formájukban a Montessori eszközrendszer egy részét képezik. A munkája során nyert tapasztalatok alapján kialakította saját pedagógiáját, melynek kiteljesedésére saját óvodákat és iskolákat hozott létre.
 
A fogyatékos gyerekekkel elért eredményei ösztönözték arra, hogy egészséges gyerekeknél is alkalmazza az eszközrendszert. 1907-ben nyitotta meg az első egészséges gyerekek számára a casa dei Bambini (gyerekek háza) nevű intézményt, amely a szegény negyedben jött létre. Itt tapasztalta Montessori, hogy az előkészített környezet a fejlődés szempontjából milyen jelentőséggel bír. Az eredmények önmagukért beszéltek. Kezdeményezésére további gyermekházak is épültek. 1909-től megkezdődtek a nemzetközi tanfolyamok, és sorra nyíltak a Montessori iskolák és óvodák a világ minden részén. Munkássága 1952-ben halálával ért véget.
 
Halála után azonban fia, Mário Montessori folytatta a megkezdett munkát, de az ő tevékenysége főleg az eszközök továbbfejlesztésére, újabbak kitalálására korlátozódott. Jelenleg unokája folytatja e munkát, akinek képviseletében működik a Nemzetközi Montessori Központ Amsterdamban.
 
„Montessori számára a nevelés ’élni segítés’. Az ember nem tudja önmagát egyedül megvalósítani.” Az önmegvalósításnak ezt az alapvető törekvését megtestesülésnek (inkarnációnak) nevezzük. „A mi segítségünk a nevelésben az inkarnáció folyamatához szükséges.” Ez a folyamat szerinte nem korlátozódik az iskolára, hanem megtalálható a FEJLŐDÉS EGÉSZ IDEJE ALATT.
 
 
(Mária Montessori: Az ember nevelése)